Közeledik az Ünnep: Jézus születésének ünnepe, a szeretet ünnepe, az összetartozásé, a családé....és még sorolhatnám. Kinek kinek ízlése, hite, meggyőződése szerint. És ez így szép.
Mit gondolnak a Karácsonyról gyermekeink? Azt, amit mi hitelesen közvetítünk nekik. Van ahová a Jézuska jön el, és az izgatott várakozás és meglepetés megfűszerezi gyermekünk örömét. Vannak olyan családok, ahol együttes készülődés fényezi az ünnepet, emelve az összetartozás érzését. (Fa együttes díszítése,ajándékok készítése.) És ez ugyanúgy csodás varázs. Vannak olyan családok és olyan helyzetek is (pl óvodai ünneplés) ahol e kétféle szokás ötvöződik. És mindez így jó.
Mindenkinek egyéni jelentést hordoz az ünnep, egyéni jelentéssel, egyéni szokásrendszerrel: még akkor is hogy ha a meggyőződés közös. Ez a konfliktusok lehetőségét is magában rejti, de erről majd egy későbbi bejegyzésben lesz szó.
Gyermekünk akkor éli meg teljes intenzitással az ünnep örömét, ha érzi, hogy mi is azt tesszük saját hitünk szerint.
Sokan tartanak kicsit attól, hogy mi lesz ha gyermekük szembesül majd az igazsággal (nem a Jézuska hozza, nincsen Télapó). Ne tartsunk attól, hogy gyermekünk neheztelni fog a "hazugságért", mellyel csodaországot teremtettünk neki. Ahogy értelme fejlődik :egyre jobban körültekintve a világban sok-sok tapasztalatot, benyomást szerez. Hiszi még amit mondunk, (mert Csodaországban élni jó:) de a sok-sok benyomás és gondolat következtében legbelül már érzi, sejti, tudja, hogy mi vagyunk az ajándékozók.
