Legyen-e külön szobája a babának?Ha igen, mikortól? Sokat vitatott téma ez, és ebben is- csakúgy, mint számos gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésben- nincs egyértelműen "helyes" válasz. A legfontosabb dolog az, hogy a szülő el tudjon köteleződni döntése mellett, mert csak ekkor tudja a gyerek felé hitelesen közvetíteni az általa választott viselkedésmódot. Az elköteleződésnek azért van jelentősége, mert már az egészen kicsi gyerekek megérzik a bizonytalanságot. Megérzik azt is ,hogy ha egyfajta divathóbortnak engedve, saját meggyőződésünk ellenére cselekszünk. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán biztosnak lenni bármiben is, egy ilyen ingoványos területen mint a gyereknevelés? A nevelés bizonyos fokig kísérletezés, a kulcsszavak pedig a rugalmasság és odafigyelés. Adjunk időt arra, hogy kitapasztaljuk mi a legjobban megfelelő csemeténk és az egész család számára!viszonylag rövid időn belül ki fog derülni, el tudunk-e köteleződni valamelyik lehetőség mellett!
Manapság igen elterjedt az a nézet, hogy az önállóságra, függetlenségre való szoktatásnak már egészen korán el kell kezdődnie, és ebben a külön szoba biztosítása az első lépcsőfok. Ismerek családokat, ahol a külön szoba egészen az alvászavarig terjedő problémákat okozott. Más családok viszont pozitív tapasztalatokról számoltak be.
Én most mégis az együttalvás mellett érvelnék, mert ennek előnyeit kifejezettebbnek érzem.
Az első és legfontosabb dolog, amit a kiscsecsemőnek a világon meg kell tanulnia (tapasztalnia, éreznie) az a bizalom. Bizalom az édesanya iránt, a fontos személyek iránt, a világ iránt.Ez az érzés (az ún. ősbizalom) akkor alakul ki, hogy ha a csecsemő újra és újra átéli, hogy jelzései nem hiábavalóak, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, mert a világ válaszol. Ebből a pozitív tapasztalatsorozatból nőnek ki később a saját magába vetett hit magjai. (Az önbizalom, a hatékonyság érzése--> érdemes kiállni magamért; képes vagyok változásokat előidézni).
Az első hónapokban az egy szobában alvás megkönnyíti, hogy a baba jelzéseire választ adjunk: egy-egy nyöszörgésre azonnali simogatással, duruzsolással, vagy a baba megszoptatásával reagáljunk. Ezt persze külön szoba esetén is meg lehet oldani, de ez egyrészt fárasztóbb;másrészt pedig előfordulhat, hogy egy-egy jelzést már csak akkor hallunk meg, amikor az már intenzívebbé válik. Ilyenkor a visszaaltatás is nehezebb lehet. A méhen belüli élet kétségtelenül más, de valamit megőrízhetünk a biztonság érzéséből, és ennek eszköze az éjszakai készenlét is.
Az előbbiekben az első hónapokat említettem, mint kritikus időszakot a bizalom kialakulása szempontjából. Az egy szobában alvás viszont, -a gyermek és a szülő igényeit figyelembe véve- egészen az iskolás kor kezdetéig ideális lehet. Például - többek között- a 8 hónapos kor körül jelentkező, de a személyiségfejlődést újabb és újabb hullámokban végigkísérő szeparációs szorongásra (a szülőktől való elszakadás félelme) gyógyír lehet a szülő közvetlen jelenléte. A legjobb megoldás, hogy ha a szobában külön fekhelyet biztosítunk a gyermeknek, megengedve azt, hogy esetenként a szülői ágyba bújjon.
Előfordul az, hogy a család élete úgy alakul, hogy az igények is megváltoznak és a gyermek korábban/későbben kap külön szobát. Semmi gond. Az átszoktatás viszonylag nehéz időszaka türelemmel és számos praktikával megkönnyíthető. Ezekről a módszerekről másik bejegyzésben írok majd.
