A legfontosabb kulcsszó a türelem, a kivárás képessége. (Csakúgy, mint a gyermeknevelés sok más területén) Egy új helyzetet (még akkor is ha az teljesen vagy döntően pozitív) nem könnyű zökkenőmentesen elfogadni felnőttként sem. Nincsen ez másként gyerekként sem!
Ha az átszoktatáshoz türelmesen viszonyulunk, ha nincsenek túl magas elvárásaink ezzel kapcsolatban: akkor már nagyon nagy lépést tettünk a siker felé.
Segít, ha
- gyermekünk szintjén elmagyarázzuk, hogy miért kell a változás
-ha kell, akkor ezt újra és újra elismételjük
-a külön szoba soha ne legyen büntetés
-mindig legyen kiskapu--> jó, hogy ha a gyerek tudja: ha rosszat álmodik, ha fél, vagy ha "csak úgy érzi", akkor visszatérhet egy-egy éjszakán a szülői hálóba
-az előzőekhez kapcsolódik: legyünk rugalmasak és tudjunk visszakozni akkor, hogy ha az átszoktatás valamiért nem sikerül. Ezt ne fogjuk fel személyes kudarcként, vagy éppen gyermekünk önállótlanságának jeleként. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az időpont nem megfelelő a változtatásra. Ez nem jelenti azt, hogy később sem sikerül. Lehet, hogy a kisgyermek olyan életeseményeket él át, ami miatt felerősödik igénye a szülő közelségére.(pl kistestvér születése, iskolába kerülés stb...)
Gyakorlati megfontolások:
-legyen a szobában éjjeli lámpa, amit a gyermek önállóan kezelni tud. Az a tudat, hogy "ő uralkodik a körülményeken" (a sötétségen) növeli bátorságát és hatékonyságérzését
-szabad közlekedés biztosítása (egyedül el tudja hagyni a szobát, be tudjon menni a szülőkhöz, vagy a fürdőszobába)
-matrac elhelyezése a szülői ágy mellett (az önállóság és a biztonság együttes érzését nyújtja)
Ha fordítva történik:
Előfordul, hogy egy kezdetektől (vagy hosszú ideje) különalvó gyermek visszakívánkozik a szülői hálóba. Ne essünk kétségbe, valószínűleg átmeneti jelenségről van szó, melyet okozhat a gyermek fejlődése (pl szeparációs félelmek felerősödése), vagy a napi élmények feldolgozásának nehézsége és még sok egyéb. Alkalmazhatjuk akár a fentebb említett matracos megoldást, de akár a szülői ágyba is beengedhetjük! Ha nyitottan és empátiával fordulunk a gyermek felé, akkor hamar ki fog derülni, hogy mi az az ok/esemény, ami átmeneti felfordulást okozott kis lelkében.
