Altatás: sajátélmény

Valószínűleg kislányom egyéniségéből kifolyólag de nálunk nagyon jól működik az egy szobában alvás. sokszor előfordult, hogy éjjel fölébredt: legtöbbször éhes volt és szopizni akart, de gyakran előfordult az is, hogy hasfájás vagy fogfájás ébresztette. Szopizással, duruzsolással sikerült az esetek nagy részében megnyugtatni és visszaaltatni. Mostanában az éjjeli és a hajnali szopizást igényli még, így mindkettőnknek optimális ez a megoldás. Nagyon jó annak az élménynek a részese lenni, hogy látom az arcán az  átsuhanó negatív érzelmek utáni megnyugvást, a szinte tapintható bizalmat és az újbóli álomba simulást. Mostanában pedig külön áldás, hogy nagy pocakkal nem kell a másik szobába átmászkálni.
A bejegyzést azzal kezdtem, hogy valószínűleg egyénisége is közrejátszik abban, hogy az alvás-altatás így alakult. Ez alatt azt értem, hogy élete több területén is megfigyeltem már, hogy nagy benne az igény a másik jelenlétére, mások reakciói fontosak számára. Ha egyedül el is játszik, akkor is igénye az élményeinek megosztása, teljesítményének elismertetése.Azt, hogy ez magával hozott jellemző-e inkább, vagy pedig a nevelés és tapasztalatok hatására alakult-e így, nem tudhatjuk. De valószínűleg mindkét tényezőnek szerepe van benne.