E bejegyzés, az előzőnek folytatása
MEGOLDÁSOK A HISZTIRE
Elterelés
Az apróságoknál (kb 2 -2,5 éves korig) - de szituációtól függően akár később is- nagyon hasznos az "elterelés". Kínáljunk más elfoglaltságot, más élményt, tereljük el a figyelmét! A legjobb, hogy ha ezt pár szavas magyarázattal indokoljuk. (Hogy ha a helyzet engedi.) De ez a magyarázat semmiképpen ne legyen hosszú. a lényeg, hogy alternatívát nyújtsunk. Például: "Fájni fog a kezed, ne nyúlj hozzá. Inkább gyere nézzük meg a macidat! stb..." Kicsit később, hogy ha már megnyugodott akkor megbeszélhetjük a történteket. Már az egészen kicsi gyermek sokat megért az elhangzottakból. Ha esetleg még nem érti a konkrét szavakat, akkor is átveszi a hangszínt, hanghordozást, a hangulatot.
Azonban a tomboló hiszti alatt semmire sem megyünk a körülményes magyarázattal.
Ne vegyünk tudomást róla!
Ez a taktika egy háromévesnél már biztonsággal alkalmazható. Arról van szó, hogy -bármilyen nehéz is- a hisztit figyelmen kívül kell hagynunk!És fogalmazzuk is ezt meg. "Amikor így viselkedsz, akkor Anya (Apa) nem tud Veled foglalkozni!".És hagyjuk tombolni. (Ez persze különösen nehéz, hogy ha kicsinyünk mondjuk egy bevásárlóközpontban vágja magát a földhöz "Dennis a komisz" módra.) Amint a hisztit abbahagyja, jutalmazzuk meg odafigyelésünkkel! A gyerekek okosak. Rá fognak jönni, hogy a hisztinek nincsen értelme, hiszen nem érnek vele el semmit. Akkor meg minek? Persze ne várjuk, hogy hamar kezesbáránnyá válik gyakran hisztiző gyerekünk. Kell egy kis idő, miközben valójában tesztel, hogy mennyire vagyunk következetesek.
Sarokba állítás, külön szobába küldés :
E büntetési módszerekről ellentmondóak a vélemények. Én személy szerint nem javaslom e két módszer rutinszerű alkalmazását. A sarokba állítás nem belátást eredményez, hanem szégyenérzetet szül, csökkenti az önbizalmat, az önmagunk szerethetőségébe vetett hitet. A külön szobába küldés pedig a kirekesztettség érzését hozza magával: " nem tartozol egy ideig a család közösségébe". Pedig a gyereknek éreznie kell, hogy Ő maga MINDIG beletartozik ebbe a közössége, akkor is, hogy ha AMIT TETT nem volt helyénvaló.
Suttogás:
Sokan alkalmasnak módszernek tartják, hogy a hiszti alatt, szelíden, suttogva, a gyereket átölelve beszélünk hozzá .Véleményem szerint lehetnek olyan helyzetek, amikor ez hatásos lehet: de ez elsősorban a meglepetésélmény miatt (kiabálást vár és nem azt kapja). Azzal viszont, hogy duruzsolunk, és ölünkbe vonjuk stb....tulajdonképpen megerősítjük a hisztis viselkedést. (Hiszen a hisztizésért, külön foglalkozás és szeretetáramlás a jutalom)
Egy fontos záró gondolat:
Tudjunk/merjünk bocsánatot kérni, hogy ha elragadtattuk magunkat! Ettől nem leszünk kisebbek gyermekünk szemében, sőt ettől válunk nagyobbé, emberivé, emberré!
