Lépten nyomon azt olvashatjuk, hogy a gyereknevelés terén fontos a következetesség, és valószínűleg lépten nyomon azt tapasztaljuk, hogy kudarcot vallunk ebben . Még önmagunkhoz képest sem vagyunk következetesek, és ott a plusz elvárás is, miszerint a felelős szülőpár egymáshoz is igazodik a nevelési elvekben.
Nem a legalapabb elvekről van szó, mint például ne üsd meg a másikat, ne beszélj csúnyán stb...ebben egyetértenek a gyermeket körülvevő felnőttek és ezekről a dolgokról mi magunk is stabil véleménnyel rendelkezünk. De van szàmtalan más dolog, amiben nem tudjuk véghezvinni a következetesség "küldetését".
Fáradtan, idegesen, feszülten, szomorúan máshol van a tűréshatárunk mint jó hangulatban, jókedvűen. Ami egyik esetben zavar a gyermekünk viselkedésében azt a másik esetben esetleg észre sem vesszük.
Valami fontos dologra koncentrálva, vagy álmunkból felverve hajnalok hajnalán például zavarhat minket kislányunk dalolása, amit máskor büszkén hallgatunk sőt esetenként mi kérjük meg a dalos bemutatóra. Ugyanaz a viselkedés helyzettől függően hol elfogadott, hol nem.
Nem a legalapabb elvekről van szó, mint például ne üsd meg a másikat, ne beszélj csúnyán stb...ebben egyetértenek a gyermeket körülvevő felnőttek és ezekről a dolgokról mi magunk is stabil véleménnyel rendelkezünk. De van szàmtalan más dolog, amiben nem tudjuk véghezvinni a következetesség "küldetését".
Fáradtan, idegesen, feszülten, szomorúan máshol van a tűréshatárunk mint jó hangulatban, jókedvűen. Ami egyik esetben zavar a gyermekünk viselkedésében azt a másik esetben esetleg észre sem vesszük.
Valami fontos dologra koncentrálva, vagy álmunkból felverve hajnalok hajnalán például zavarhat minket kislányunk dalolása, amit máskor büszkén hallgatunk sőt esetenként mi kérjük meg a dalos bemutatóra. Ugyanaz a viselkedés helyzettől függően hol elfogadott, hol nem.
Mitöbb ami, az egyik félnek elfogadható, vagy még-éppen- belefér- viselkedés az nem feltétlenül elfogadható a szülőpáros másik tagjának. Ha megbeszélik, hogy mégis egyformán reagálnak akkor az egyik reakció nem lesz őszinte, és a gyermek ezt érzi. A ténylegesen kommunikált és a mimikában, gesztusokban, hangszínben megjelenő tartalom különbségét a gyermekek észreveszik. Az " ahogy mondjuk" számukra nagyobb jelentőségű mint az " amit mondunk". Az eltérés pedig feszültséget kelt bennük...játszmák kiindulópontja is lehet.
Ami ehelyett igazán számít az az, hogy hitelesen tudjuk közvetíteni, hogy az, amit mondunk meggyőzödésünkből fakad és érzéseinkkel összhangban van! Ettől nem fognak megzavarodni, mert már az egészen kicsi gyerekeknek is kihegyezett az érzelmi antennájuk: reagálnak a felnőtt hangulatára, illetve valójában arra reagálnak! És akkor amúgy is hiába hangoztatjuk az ellenkezőjét.
A hitelesség nemcsak a hétköznapi életben fontos, a mindennapi nevelési helyzetek láncolatában, a gyakorlatban. Hanem magában a felnőtthöz való viszonyulásban és a személyiségformálásban is. Így fogja ugyanis megtanulni a gyermek, hogy apa és anya azt mondja amit érez, lehet bennük bízni, számítani rájuk és talán akkor érdemes felvállalni a saját érzéseimet is!
A hitelesség nemcsak a hétköznapi életben fontos, a mindennapi nevelési helyzetek láncolatában, a gyakorlatban. Hanem magában a felnőtthöz való viszonyulásban és a személyiségformálásban is. Így fogja ugyanis megtanulni a gyermek, hogy apa és anya azt mondja amit érez, lehet bennük bízni, számítani rájuk és talán akkor érdemes felvállalni a saját érzéseimet is!
A bejegyzés alapgondolatát dr. Thomas Gordon egyik írása ihlette. ( PET: Szülői Eredményesség tréning)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése