Csiga

" Még mindig nincsen kész!" "Nem igaz, hogy már megint rá kell várni!" " Kitaláljátok, hogy ki az utolsó? Talált, süllyedt, hát persze, hogy ő! Már megint! "Neked, hogyhogy nem Csiga a jeled?" "Kávét kellene adni neki!"...Haha, megint de jót nevettünk. Poénosak vagyunk.
Poén?
Inkább bélyeg.
Rohanás, siess!Igyekezz, szedd a lábad!
Rohanó hétköznapok, sietős reggelek. Azt a részét hagyjuk is a dolgoknak, hogy lehetne-e másképp, máshogy. (Nem könnyen, de lehetne.)
Most inkább arról beszélnék, hogy fontos tudatosítani, hogy nem minden kisgyerek tudja felvenni a ritmust. Otthon sem sokszor, és a bölcsiben, óvodában, iskolában pedig végképp nem.
Én mindig, hogyha egy kisgyerek szájából hallom- csendes beletörődéssel, mintegy tényként elfogadva-, hogy "lassú vagyok, én vagyok a leglassabb a csoportban": mindig megrendülök. Hiszen a cél az lenne, hogyaz elfogadás bázisán változni tudjon a kisgyerek, hogy el tudja érni saját fejlődési maximumát, ami egyetlen és egyedi, ami számára a tökéletes és a világ számára is az kellene, hogy legyen.
A kávés "poén", és a csendes, szomorú beletörődés NEM elfogadás. Az elfogadásban szeretet van a másik ember felé. Az elfogadás észreveszi a jót: az elmélyülés képességét, az alaposságot, a részletek észrevételét, a megfontoltságot a "lassúságban". Nem csak észreveszi, hanem szóvá is teszi, értékeli: így növelve a gyermek önbizalmát. Ennek a szeretetteli elfogadásnak a révén tudja elfogadni, szeretni saját magában ezt az összetett jellemvonást a kisgyermek. És működésbe tud lépni a fejlődés egyik legnagyobb paradoxona: ha elfogadnak úgy ahogy vagyok, akkor képes vagyok változni is.

Nem véletlenül használtam az előbb a "jellemvonás" kifejezést: hiszen az a sajátos "pszichomotoros tempó" (pl. az, hogy lassabb vagy gyorsabb a reagálási módunk): már születésünkkor nyilvánvalóvá válik. Legtöbbször (és itt most nem az időhúzós, hisztis játszmákra gondolok) a gyermek egy veleszületett jellemzője miatt lassabb, erről nem tehet, de ebben (is) fejlődni tud. Nem határok nélkül persze, hanem saját határain belül. És ennél több nem is kell!