Apa csak egy van

Elöljáróban gyorsan megjegyzem, hogy a címet nem szó szerint kell érteni. Inkább az (édes)apa jelentőségére szeretnék utalni vele. Az anya-gyerek kapcsolat fontosságáról lépten-nyomon hall az ember, ezt a képet szeretném egy kicsit árnyaltabbá tenni.

A férfi modell jelenléte a családban nemcsak a kisfiúknak fontos, hanem ugyanúgy a kislányoknak is. A kisfiúknál "az olyan akarok lenni, mint az Apa" gondolat megfogalmazása az érzelmi azonosulást jelenti az alapvető férfiúi magatartással. Lányoknál az Apa figurájának is fontos szerep jut a női viselkedésminták elsajátításában. Egyszerűsítve: Őt akarja először "elcsábítani" :érte tanulja meg  és rajta gyakorolja a nőies viselkedésformákat. (Az ártatlanul tágra nyílt bociszemek is főként az Apánál érnek célt:-D)

A férfi és a női magatartásminták rendkívül színesek és változatosak: csak azzal, hogy éljük életünket, tesszük a dolgunkat: mintául szolgálunk a benyomásokat szivacsként magába szippantó kicsiknek. Alapvető viszonyulásokat, mozdulatokat vesznek át tőlünk. Ebben a folyamatban Apának is fontos szerepe van. A férfi szeretni is máshogy szeret: a szeretet másmilyenségének megtapasztalása is  fontos.

Azt tartják, hogy míg az (édes)anya érzelmileg vezeti be gyermekét a világba, addig az (édes)apa intstrumentálisan teszi ezt. Mit is jelent ez? Későbbi kapcsolataink kialakításának képességét befolyásolja legelső kapcsolati mintánk: az anyával való kapcsolat. Az anya által nyújtott érzelmi bázisra épülnek kapcsolataink. Ám, ezt az érzelmi bázist az édesapa ugyanúgy képes kialakítani, amennyiben ő kerül (bármilyen oknál fogva) az elsődleges gondozó szerepébe!

Az édesapa a racionális oldal: a praktikus intelligencia: a célok, módszerek repertoárját tőle lesi el (főként) a gyermek. (Az instrumentális szó célirányút jelent) Már az egészen kisfiúknál is hangsúlyozott az instrumentális viselkedés,ez tehát alapvető viszonyulásbeli eltérés a két nem között, melyet megszilárdít a szülői viselkedés megfigyelése.

Egy héthónapos kisfiú és az akkor 11 hónapos kislányom viselkedésének megfigyelése:

A kisfiúnak a tárgyak állnak a figyelem középpontjában, tevékenysége célirányos, a tárgyak megszerzésére, a környezet feltérképezésére irányul.Kislányomnál viszont fontosabb a kapcsolatfelvétel: figyelme fókuszában a másik baba áll, kontaktust kezdeményez a kisfiúval. A környezet és a tárgyak szerepe másodlagos.Persze ez nem mindig történik így. A "fiús" viselkedésre neki is szüksége van, és ezt be is veszi a repertoárjába, főként az apjával való együttlét hatására.


Apa annyi mindent másképp csinál,máshogy tart,máshogy fürdet,másmilyen játékokat tud,másmilyen vicceket,vele minden máshogy jó. -gondolja a gyermek.


(nem értem,hogy miért nem képes jobban odafigyelni, miért nem tartja be amit megbeszéltük a nevelési elveinkről..- gondolja az Anyuka. Hát igen,mint ha egy másik bolygóról érkeztek volna ezek a férfiak😊)
A nevelési elvek tekintetében nehéz és nem is kell a teljes következetességet célul kitűzni. Ahogy a Faber- Mazlish szerzőpáros megjegyzi Beszélj úgy, hogy érdekelje,hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvében: személyiségtípustól, pillanatnyi hangulattól,az aznapi teendők esetlegesen hosszú sorától és még ezer mástól.
Attól eltekintve,hogy a szülők személyisége,elvei is különböznek; az adott viselkedés kapcsán tanusított tűrőképességük is ingadozik.
Egyfajta minta azonban rendszerint körvonalazódik:


"Apával olyasmit is lehet játszani,amit Anya nem szeret. Például pörgetőset...Rá lehet venni a kergetőzésre...veszedelmes tornamutatványokra. De Apa sem ért mindenhez. A ruhákhoz nem sokat ért. Egy Apuka mindenre tudja a választ vagy majdnem mindenre. Egy apuka igazi kincs." (Bartos Erika : Anna,Peti és Gergő: Apamese. )

Pár szó a "csonka" családról:

Nem igazán szeretem ezt az elnevezést, mert akaratlanul azt sugallja, hogy egy ilyen rendszer nem működhet jól. Hiszen sérült, valami alapvető hiányzik belőle. Ez igaz, de még egy ilyen rendszer is működőképes, mi több jól működő is tud lenni. A legfontosabb dolog ebben a nehéz helyzetben annak tudomásulvétele, hogy nem lehet egyszerre két szerepet képviselni. A szülő akkor lesz hiteles, és akkor segít legtöbbet gyermekének hogy ha önmagát adja. A szűkebb-tágabb környezetben a hiányzó férfi vagy női viselkedésformákra, viszonyulásra úgyis számtalan példát lát  a  gyermek.