Ha a hisztiző gyerek eléri amit akar (pl. megkapja a plusz csokit a közértben) akkor hisztiző viselkedése megerősítődik. Rájön: " hoppá, egy módszer, amivel célba érhetek."!. Ezért nagyon résen kell lenni, hogy mikor-miért-miben engedünk.
De mi a helyzet az öleléssel, a testi kontaktussal, a babusgatással? Van,amikor csak ez segít.
Ha a hisztiző csemetét így nyugtatjuk meg, akkor ez is megerősítésnek számít. "Hoppá, egy módszer, amiért extra szeretetrohamban részesülök"- gondolja a kisember. Mi tehát a teendő? Kerüljük el ezt is? Így van ez valóban?Minden esetben? Hiszen sokszor érezzük, hogy ez lenne az egyetlen mód, amivel meg tudjuk nyugtatni a kis lázongót.
A magam részéről nyugodt szívvel tudom tanácsolni, hogy : csak rajta! Az előző bejegyzésben érintettem már, hogy a hisztiző gyermek maga is szenved. Szüksége van a segítségünkre, és ha szelíd csitítgatással, ölbevétellel a szenvedését meg tudjuk szüntetni: akkor tegyük azt.
Az érzelmi-indulati élet szabályozatlansága, a várni-nem tudás, az énközpontúság: mind-mind a kisgyermekkor jellemzője. Az érzelmi biztonságban, melegségben növekvő gyermekre ugyanúgy jellemző, mint kevésbé szerencsés kis társaira. Mert természetes velejárója a fejlődésnek. Ha gyermekünket szeretetben neveljük, akkor sokszor, nagyon sokszor van része spontán szeretetmegnyilvánulásokban, babusgatásban, ölbevételben. Nem fogja szükségét érezni annak, hogy hisztizést kezdeményezzen, csak azért, hogy utána szeretgessék. Vagyis: ne féljünk: íly módon nem fogjuk megnövelni a hiszti gyakoriságát, erősségét. (Ha azonban ilyen szeretetmegnyilvánulásokban spontán módon ritkán részesítjük, valamint hisztijét minden esetben babusgatással szereljük le: akkor a gyermek meg fogja tanulni, hogy megéri felhergelődni.)
Fontos megjegyzések a végére:
- tudatosítsuk magunkban, hogy ez a nehéz korszak átmeneti (még akkor is, hogy ha jó hosszú ez az átmenet). Intenzitása a negyedik életévben folyamatosan csökken!
- bocsássunk meg magunknak, hogy ha elveszítjük a fejünket!
-a hisztiző gyermeknek sohasem az a célja, hogy minket idegesítsen. Belekerül érzelmei-indulatai örvényébe és ettől nagyon szenved. Segíteni kell neki.
-a legfontosabb gondolat amit többször említettem már: Minden gyermek, minden szülő, minden egyes helyzet és pillanat egyedi. De egy idő után rá fogunk érezni arra a megoldási módra, amivel legtöbbször célba érhetünk csemeténknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése