Közösségigény

Mint ahogy szinte minden a gyermeknevelésben, a közösség iránti igény kapcsán felmerült elgondolások is eltérőek. Sokszor összekeveredik a kortárskapcsolatokra való igény jelensége a nagyobb közösség iránti igénnyel.
Kortársakra a gyereknek  sokkal előbb szüksége van mint egy nagyobb közösségre. Kortárskapcsolatok alatt a tágabb családi, rokoni, ismerősi, játszóteres, szomszédi stb kapcsolatokat értem, ami eleve adott, vagy ami spontán kialakul a hétköznapi séták, levegőzések alkalmából.

Az első életévekben a családi közeg meghatározó. A családban való nevelkedés érzelmi és szocializációs előnyökkel is bír. Érzelmileg sokszor kiegyensúlyozottabbak és kognitív képességeik tekintetében sem mutatnak lemaradást az otthon nevelkedő, később közösségbe kerülő gyermekek.

A bölcsödei, óvodai közösséghez való alkalmazkodás nagy feladat kicsinek (és nagynak is), a rengeteg inger mely egész nap a gyermeket éri az idegrendszernek megterhelő. Ez a legjobb, leglegleggyermekcentrikusabb közösségben is így van, ezt jó ha tudjuk, és a hétköznapokban is észben tartjuk. Az egyik leggyakoribb ok, a gyakori hisztikre, a " nehezen gördülő" hétköznap délutánokra a fáradtság. Egyéni teherbírástól, az idegrendszeri szerveződés egyéni minőségétől függ, mennyire tudnak alkalmazkodni a környezeti ingerek sokaságához az egyes gyerekek. De még a sok ingert befogadni tudó, ahhoz könnyebben alkalmazkodó gyermekeknél is megfigyelhető, hogy az idegrendszerük felfokozottabb állapotba kapcsol mások jelenlététől. Ez pedig kifáradást eredményez. Nálunk felnőtteknél is megfigyelhető ugyanez jelenség: már a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mások minket figyelnek fokozza éberségi szintünket.

És mint ahogy szinte minden: személyiség-, egyéniségfüggő az is, hogy mikor, mennyire igényli a lurkó a társaságot illetve egy tágabb közösséget. Személyiségfüggő az édesanya tekintetében is: mennyire szeret itthon lenni, mennyire hiányzik a " világ", a feladatok, a munka, a társaság.
(Az anyagi okokról nem szólok most itt, "a menni kell" kényszere nagy úr, ezt a " muszájt" a gyermekek megértik és alkalmazkodnak hozzá.)