Bevezetésként a mesemondás jelentőségéről szeretnék szólni: a mesélés " aktusa" különösen a "fejmese" (könyv nélkül mesélt mese) a kisgyermek számára felvillantja csodaországot. És ez a Csodaország nincs is messze a valóságtól számukra : a mindennapok hétköznapisága csak mint egy vékony függöny leplezi. A kisgyermek (még kisiskolás korban is) kettős tudattal hallgatja a mesét: tudja, hogy mese és mégis hisz benne. A mesélés közben élénk fantáziával festi meg saját magának a történet jeleneteit, veszi fel a mesefolyam sodrását. Arcán várakozás, elmélyülés, izgatottság, szeme csillog. Mesemondáskor erősödik a mesélő és a hallgató közötti érzelmi kapocs, és ha a mesemondást mindennapi kis szertartássá tesszük akkor ez már önmagában is erősíti az érzelmi biztonságot: meghitt, várt minőségi idő válik belőle.
A mesének mindamellett, hogy fejleszti a kreativitást, a fantáziát (ez elsősorban a fejmesékre, illetve a felolvasott kép nélküli vagy kevés képpel illusztrált történetekre igaz), fejleszti a szókincset, a kognitív képességeket, erősíti az érzelmi köteléket van még egy fontos funkciója: gyógyít, erősít, bátorít, utat mutat, támogat. A gyermekkor fontos kérdéseinek, problémáinak, kétségeinek megoldásában segít, segít megbirkózni a sokszor félelmetes érzelmi viharokkal, meglépni a különböző fejlődési fokokat. Mégpedig úgy mutat utat, hogy a gyermeki lélekhez közvetlenül gyermeki nyelven, képekben szól. Két példát emelek csak ki most a mesék gyógyerejéből: ha egy kisgyermek helyzetébe belegondolunk : kicsisége, tapasztalatlansága miatt megannyi frusztráció éri. "Nem érem el, el akarom venni, de nem lehet, ki akarom próbálni de nem engedik, meg akarom érteni de nem tudom" stb..: a mese viszont megmutatja, hogy a legkisebb is győzhet!
A gyerekek végletesek: sokszor nem " haragszanak" az anyjukra, hanem elhangzik az " anya utállak!" Ez az érzés nagy bűntudatot okoz bennük, hiszen amitől a legjobban fél az a szülői szeretet elvesztése. Viszont a mese boszorkányát "joggal" lehet akár gyülőlni is, remek lehetőség arra, hogy a negatív érzések rajta bűntudat nélkül lecsapódjanak: a gyermek a negatív érzéseket szorongás, bűntudat nélkül megélje.
A fejmesék azért is jobbak, mint a képekkel illusztrált változat vagy a mesefilm mert a gyermek saját maga teremti hozzá meg saját belső képeit, azokat a képeket és olyan képeket amikre Neki akkor és most szüksége van. Pont annyira kidolgozottak, szépek vagy félelmetesek amennyire neki kell. Nincs kívülről " rákényszerített", a fantáziafolyamot megakasztó és irányító képsorozat.
A mikor- melyik mesét kérdésnél is fontos észbentartani, hogy a gyerekek (a hallgatott mesénél) saját lelki- fejlettségi szintjüknek megfelelően engedik be a mese különböző jelentéstartalmait. Testvéreknél például előfordul, hogy egyszerre hallgatják a mesét nagyobbak és kisebbek: ilyenkor mást jelent a mese az egyes gyerekeknek, azt és úgy engedik be magukhoz amit és ahogyan kell.
Bár a családi és a szakmai blog bejegyzései ritkán keverednek, mégis most idekívánkozik egy kedves családi emlékünk. Férjem mindhárom gyermekünk születésénél mesélt a pár perces újszülötteknek. Arról, hogy mennyire jó, hogy itt vannak, mesélt a többi családtagról, a jövendő életünkről. És ez így volt jó :).
És így is kell, hogy történjen. Kezdetben a gyermekről, a mindennapok történéseiről meséljünk a kicsiknek. Sokkal többet értenek az elhangzottakból, mint gondolnánk. Ha a szavak értelme nem is, de a hangszín, a szavak sodrása, a mögöttes érzelmi üzenet bizonyosan eljut hozzájuk. S ahogy nőnek, úgy válik fontossá maga a történet. A napjai visszamesélésével ismerősséget, a ráismerés örömét nyújtjuk a pindur mesehallgatóknak.
Két éves kor tájékán a mindennapok mesélése történhet a kismackó/ kisnyuszi/ cinke vagy más állat alakján keresztül és a kisgyermek boldogan ismer magára a mesében így is.
Hároméves kor tájékán ideálisak az állatos mesék. Fontos, hogy ezek ne tanmesék legyenek, legalábbis azok a mesék nem ajánlottak, ahol a tanulságot szájbarágósan, direkt módon kihangsúlyozzák, megfogalmazzák. A tanulság megfogalmazása a kis mesehallgatók feladata ugyanis.
Ezt követően négyéves kor tájékán a népmesék, majd ötéves kor felé haladva a klasszikus tündérmesék korszaka következik.
Természetesen a legelső időszaktól ajánlottak, a versek, mondókák, gyermekdalok, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése