Néhány gondolat a generalizációról

Az egyik kedvenc fogalmam ez :).  Jelentése: egy tudás, érzés, egy tapasztalat megszerzése, beépítése és átvitele a hasonló helyzetekre. Generalizáció az is amikor - a nyelvelsajátítás során - a kisgyerek a megtanult " kutya" szót kiterjeszti a hasonló teremtményekre: vagyis minden szőrös négylábú " kutya " lesz.
Generalizáció az is, amikor a kisgyerekben kialakul az ősbizalom, kiépül a kötődés, és ezt a mintát továbbvíve másokkal is bizalomteli kapcsolatot képes kialakítani.
Ezt a jelenséget használják ki ( többek között) a terápiás munkában is: a saját erőforrások tudatosítása és mobilizálása akkor lesz hatékony, akkor lesz valós hogyha nem csak a terápiás helyzetben realizálódik, hanem az élet különböző szituációiban is.
A mindennapi élet során, a gyermeknevelés hétköznapjaiban számtalan helyzet adódik, hasonló szituációkra adott reakcióink is hasonlóak és gyermekeink megszokják reagálási módjainkat. Ez egyrészt kicsit ijesztőnek tűnhet, mindenesetre elgondolkodtathat. Hallottam szülői interjú során olyat, hogy  " a gyermekem eljátszik magában, megszokta, hogy engem hiába hív játszani" . Na, ez a "megszokta" ez is generalizáció.  De ahogy az éremnek is két oldala van, úgy megvan a generalizáció folyamatának a pozitív oldala is! Pozitív tapasztalatok láncolatát horganyozhatjuk le gyermekeink lelkében és ehhez nem az kell, hogy mindig, minden körülmények között mintaszülőként, a türelem szobraként reagáljunk. Sokkal inkább az, hogy törekedjünk arra, hogy elég jól (= a gyermek szükségleteinek megfelelően) reagáljunk és ez elég gyakran történhessen ahhoz, hogy a gyermek ebből általánosítson. Ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben ő is empátiával, szeretettel tudjon fordulni mások felé.